Az alkalmazkodó képessége miatt a föld szinte valamennyi országában termesztik. Évelő növény gyöktörzset fejleszt, ebből fejlődnek ki az indák, levelek és a virágok. Vízigényes növény hazai viszonylatban csak sok locsolás mellet érhető el megfelelő terméshozam. Az eperpalánták 3-4 évig hoznak ideális termést, utána át kell ültetni, magas szerves anyag tartalmú, jó vízáteresztő talajokat kedvel.
A jelenleg itthon található epreket három éve kaptam (pontosan nem tudom milyen fajta, de az egyszer termők közzé tartozik). Tehát eljött az ideje, hogy megritkítsam az állományt és kicsit feljavítsam a termő föld minőségét. Sajnos új helyet nem tudtam számára biztosítani, de bízom benne, hogy az érett komposzt elég lesz jövőre, hogy finom földiepreket ehessek.
Az idei szüret után sikerült elég rendesen elhanyagolnom, locsolni a sok csapadék miatt nem kellet, a gaz meg nőtt magától azzal sem „kellett” foglalkozni.
A gyomtalanítást és a földieprek felszedését egyszerre végeztem, úgy éreztem jól haladok és könnyen megy a dolog, de mégis kb. 3 órát igénybe vett a művelet. Egy ásóval feszítettem alá a töveknek, így nagyjából sikerült sérülésmentesen kiszedni a földből. A kiásott töveket egyszerűen csak a gyepre helyeztem, remélem nem keletkezett maradandó sérülés bennük, mert sok időbe került mire ismételten vissza kerültek a földbe, kicsit száradásnak is indultak a napon.
Miután kikerültek a tövek a fölből és a gazoktól is megszabadultam, jöhetett a komposzt. Talán a legjobb a jó érett istállótrágya lett volna, de csak ezért nem fogok belevágni a marha tenyésztésbe (majd egyszer talán, ha nyerek a lottón…). A komposztom nagy része kerti nyesedékből áll, kiegészítve egy kis baromfi trágyával. A konyhai hulladékot máshogy komposztálom később talán írok róla, de az a projekt még kiértékelés alatt áll. A nagyjából 10 m2 területre 5 talicska komposztot hordtam ki, nehezítette a feladatot, hogy ahhoz, hogy érett humuszhoz jussak, meg kellett bontanom a halmot és az alján lévő anyagot kitermelnem. Miután szétterítettem jöhetett a bedolgozása, mivel szűk a hely a rotációskapa kilőve, így nem volt más, mint az ásó és a puszta fizikai erőm bevetése. Elképzelni sem tudok szórakoztatóbb programot, mint 30 fokban a tűző napon való ásást (na jó lehet, ha megerőltettem a fantáziám találnék jobb kikapcsolódást).
A földi eper tövek egymástól 30 cm távolságra kerültek, 45 cm sortávolsággal, középen kb. 75 centiméteres utat hagyva. Az elmúlt években nem volt út kihagyva, így eper szedés közben, hogy lehetőleg ne tapossam le, a tornagyakorlatot amit végre hajtottam profi balettesek is meg irigyelték volna.
Ültetés után csak minimális vizet kaptak, mert még mindig erősen tűzött a nap, nagyobb locsolást csak este kaptak miután kicsit mérséklődött a hőmérséklet és csillagunk is megközelítette a horizontot. Hasra ütés szerűen azt mondanám a tövek 20 százaléka került vissza a helyére, a megmaradtak harmadát cserépbe ültettem, a többi megy vissza a körforgásba, irány a komposzt.
Jövő tavasszal meglátjuk mennyire is volt sikeres ez a művelet, addig is marad az idei aszalványom.
